Március 4-én került sor az Egmont nyitány című emlékműsorra, melyet az 1956-os forradalom emlékére mutattak be a sárospataki 8-kor színház művészei. A mintegy egyórás műsor előtt finom vacsorát szolgáltunk fel a farkasordító hideg dacára megjelent szép számú közönségnek.
| A teljes előadás |
(Finta Gábor felvétele)
Február 25-én 92-en ünnepeltük a farsangot. Volt részünk finom vacsorában, kacagásban, táncban.
| Beszámoló |
(Finta Gábor felvételei)
A minap, február 11-én, Thália egyik felkent papja tolta be szekerét az Ottawa-i Magyar Ház színpadjára, saroglyájában József Attila legtöbb kedvelt versével.
Tóth Péter Lóránt, a bűvös pékinas módjára, felejthetetlen ízű kalácsot font fülünk hallatára – szemünk láttára, a rögtönzött helyszínen, Attila visszaemlékezésiből, jelentős verseiből. Olyannyira, hogy elbizonytalanodtunk. Ki maradt árván? Attila, aki hol lelenc volt, hol ismételten társtalan; Tóth Péter Lóránt, aki krisztusi korban vállalta magára a költészet hirdetését minden áron, mindenhol; vagy mi, akik csak azután kezdtünk el mozgolódni, hogy az ismert mondatok elhangzottak.
Szép este volt!
Egy rejtett professzionalizmussal megszerkesztett, hétköznapian hangzó, de mégis nemes hangú műsornak lehettünk tanúi egy hibátlan, természetesen kifejlő, profikkal vetekedő előadásban. Tóth Péter Lóránt megérdemelten büszkélkedhet díjaival. Meglepő volt ez a bőség!
Szívesen látnánk viszont ezt a fiatalembert következő térítőútján is, ha bőröndjével meglátogatna.
Az OMH-ban tartott előadás |
|
| I. rész | II. rész |
(Finta Gábor és Koleszár István felvételei)
Január 14-én szombaton, egy szívet melengető hangversenynek lehettek tanúi mindazok, akik Várnagy Andrea és Farkas Zsolt magyarországi zongoraművész-házaspár műsorára kíváncsiak voltak. Házunk aránylag szerény kapacitású pianinója ujjaik varázslatára megtáltosodott. Az est kimagasló élményének rengeteg kiváltó oka volt. Ilyenek, mint szakmai tudás és tekintély, ami az első billentyű leütésével megnyilvánult, a nagyon okosan közönséghez alkalmazott műsorválasztás, ami jócskán eltért ugyan a beígérttől, de semmivel sem okozott kevesebb örömet, a színes műsorvezetés, aminek során – felolvasva – versek is emelték a hangulatot, és akkor nem is szóltam az előadók hivatástudatáról, amiben a maradandó élménynyújtás célja rég felülbírálta a puszta szórakoztatás kényszerét. Széles skálán és bölcs egyensúlyban mozogtak az előadott művek. Mindenki megtalálhatta kedvencét. Elsőként Schubert szerenádja andalított, míg a Peer Gynt szvit 2 tétele a gyermekek és örökifjak fantáziáját mozgatta meg. Ravel tűzijátéka után, Liszt virtuóz II. Rapszódiáját hallottuk parádés előadásban, aztán a Szerelmi álmok megejtő hangjai csendültek fel. Ritkán hangoztatjuk, de egy adott pillanatban Jókai és Liszt között lezajlott egy vita, amiben Jókai a magyar zene elégtelen terjesztését kérte számon európai szellemű művésztársától. A végén kibékültek, de Lisztet sosem kellett hazafiságra inteni. Ennek fényes példája az a fantázia, amely a Szózat és Nemzeti Imádságunk dallamait ötvözi egy hatásos előadási darabban, amit amikor csak tehette, Liszt is megszólaltatott. Vendégeink a feladat magaslatán teljesítettek ezennel is. Végül egy hangfelvételről beadott zenekari háttérre játszott részlet hangzott el egy újabb keletű magyar musical-ből, amit közös éneklés és egy eleven, amerikai gyors polka követett, ráadásként.
Kiemelt helyen kell szóljak egy első részben elhangzott átiratról, „A bölcsőtől a sírig” című szimfonikus költemény négykezes változatáról. Nem egy népszerű mű, bár három tételével, bizony, tartalmas. A hetven éves Liszt saját születésnapját ünnepelte meg vele. Ebben a korban az ember már nem áltatja magát, nem ködösít, nem füllent. Magának sem. S talán ez tetszett a leginkább, a mű nyersesége, hogy nem akar már tetszeni senkinek. Kegyetlenül őszinte, nagy ívet átkaroló programzene.
I. tétel: Bölcső (és ifjúkor). Az inga mozgása (óra, idő, bölcső ringása) hamar elhatalmasodik a tétován indító nagy terceken, a kételyeket sugalló kis terceken. Hamarosan a bizakodó kvartok is teret nyernek, hogy aztán derűs arpeggiok emlékeztessék a hallgatóságot a reményteljes kamaszkor romlatlanságára. A tétel végén Liszt még egy utolsó vargabetűt ír le és felidézi az indító alapgondolatot, amit már meg kell tisztítson egy-két zavaró mellékzöngétől.
II. tétel: Életküzdelmek. Egyértelmű, pontozott ritmussal megtűzdelt, zaklatott felnőttkorunk javát felölelő hajsza szemléltetése ez a tétel, egy hirtelenül bekövetkező, feloldatlan véggel.
III. tétel: A sír. Azonnal bővített kvarttal (diabolus in musica) indít, de nem dramatizál, bár egy ideig komor a hangulat. Józan összegezése ez mindennek, jónak-rossznak, ami az embert élete folyamán éri és érinti. De egyre több dúr hangköz búj ki a ködzsákból és akárcsak a mesékben, egy égbe nyúló karón kapaszkodva feljutunk az elíziumi mezőkre. A tompítottan idézett küzdelmi témát (II. tétel) könnyedén elnyomja a mennyei korál és az az érzésünk, célba értünk. De kiderül, még csak a küszöbén vagyunk valami újnak, mert a most felidézett nyitó motívum vázában a kvartugrást (I. tétel), egy levegőben lógó lépéssel megtoldja. Utunk nem ért még véget, de azzal, hogy felfele lép a nagy szekund annak irányt is szab.
Az est folyamán az előadóknak legszebb ajándéka ez a mű volt, amelyet olyan ihletetten tolmácsoltak, hogy elvont, meditatív jellege ellenére a hallgatóság kitörő tapssal köszöntött. Liszt megelégedve bólinthatott rá a magasból.
Ahogy mondtam, mindenki megkapta a magáét. Mi is. Köszönjük!
Ui. A Farkas-Várnagy házaspár második gyermeke, Farkas Lili, Salzburgban tanul. Korai, youtube-on megtekinthető felvételek egy kivételes tehetségű nagyon fiatal zongoristáról árulkodnak. Mily öröm lehet a szülőknek az a tudat, hogy a csemete – egy szép napon – túlszárnyalhatja majd az ősöket. Néha együtt is fellépnek. Nagyon örülnénk, ha ez Ottawában is megtörténne!
Köntés Béla
| I. rész | II. rész |
| Rövid összefoglaló | |
(Finta Gábor felvételei)
A Mikulás érkezése régi hagyomány az Ottawai Magyar Házban. Ez évben is megrendeztük az ünnepséget, ahol a gyerekek a Mikulásra várva karácsonyfadiszeket és mézeskalácsot készítettek. A Moldován Gizike és Mukli Ildikó sütötte fánk segített a várakozást lerövidíteni. Érkezése után, a nagyszakállú Mikulás kedvesen elbeszélgetett az apróságokkal és megajándékozta őket. A meghitt hangulatú délután vidám néptánccal fejeződött be. 
(Finta Gábor felvételei)