A nagy (cseh)szlovákiai magyar csönd

Nagyszerű előadásnak lehettünk szem-és fültanúi szombat este a Magyar Házban. Benkő Géza alakítása elgondolkoztatott, de amellett meg is nevettetett. Sokan vagyunk olyanok, akik még emlékeznek szüleik-nagyszüleik kitelepítésére a Felvidékről, én is ezek között vagyok. Ötven kilogrammos csomaggal dobták át a határon a magyarok tízezreit, megfosztva őket nemcsak vagyontárgyaiktől, de emberi méltóságuktól is. Szomorú, hogy ezért máig sem kértek bocsánatot tőlünk. A Benes doktrinák ma is érvényben vannak. A sorstragédia végig ott izzik az előadásban, de a humor nevettető szemüvegén át nem is tűnik olyan tragikusnak, mint amilyen valójában volt. Mindezzel együtt Soóky László egyszemélyes darabja leköti és elgondolkoztatja a nézőt, Benkő Géza előadása pedig lenyűgözi a közönséget. Régen nem hallottam már ilyen szórakoztató és egyben elszomorító produkciót.
Finta Gábor

(Finta Gábor videó, Koleszár István hangfelvétele)

Emlékezés az 1848-as forradalomra

Az Ottawai Magyar Ház március 17-én ünnepelte az 1848-as forradalom százhatvankilencedik évfordulóját. A lelkes közönség teljesen megtöltötte a házat, ahol a Magyar Oskola tanulói és fiatal zenetanuló gyerekek műsora után Dr. Ódor Bálint nagykövet mondta az ünnepi beszédet. Dr. Lapohos Tibor elnök Petőfi naplójából olvasott fel egy részletet, Dombi Károly pedig a forradalom világirodalomra tett hatását mutatta be. Az est jó hangulatban, kiváló vacsorával zárult.

(Finta Bea felvétele)

Egmont nyitány

Március 4-én került sor az Egmont nyitány című emlékműsorra, melyet az 1956-os forradalom emlékére mutattak be a  sárospataki 8-kor színház művészei. A mintegy egyórás műsor előtt finom vacsorát szolgáltunk fel a farkasordító hideg dacára megjelent szép számú közönségnek.

(Finta Gábor felvétele)

Farsangi jelmezbál

Február 25-én 92-en ünnepeltük a farsangot. Volt részünk finom vacsorában, kacagásban, táncban.

(Finta Gábor felvételei)

Vasútállomás

A minap, február 11-én, Thália egyik felkent papja tolta be szekerét az Ottawa-i Magyar Ház színpadjára, saroglyájában József Attila legtöbb kedvelt versével.

Tóth Péter Lóránt, a bűvös pékinas módjára, felejthetetlen ízű kalácsot font fülünk hallatára – szemünk láttára, a rögtönzött helyszínen, Attila visszaemlékezésiből, jelentős verseiből. Olyannyira, hogy elbizonytalanodtunk. Ki maradt árván? Attila, aki hol lelenc volt, hol ismételten társtalan; Tóth Péter Lóránt, aki krisztusi korban vállalta magára a költészet hirdetését minden áron, mindenhol; vagy mi, akik csak azután kezdtünk el mozgolódni, hogy az ismert mondatok elhangzottak.

Szép este volt!

Egy rejtett professzionalizmussal megszerkesztett, hétköznapian hangzó, de mégis nemes hangú műsornak lehettünk tanúi egy hibátlan, természetesen kifejlő, profikkal vetekedő előadásban. Tóth Péter Lóránt megérdemelten büszkélkedhet díjaival. Meglepő volt ez a bőség!

Szívesen látnánk viszont ezt a fiatalembert következő térítőútján is, ha bőröndjével meglátogatna.

(Finta Gábor és Koleszár István felvételei)