Egy zongora, két ember, négy kéz, egy élet

Január 14-én szombaton, egy szívet melengető hangversenynek lehettek tanúi mindazok, akik Várnagy Andrea és Farkas Zsolt magyarországi zongoraművész-házaspár műsorára kíváncsiak voltak. Házunk aránylag szerény kapacitású pianinója ujjaik varázslatára megtáltosodott. Az est kimagasló élményének rengeteg kiváltó oka volt. Ilyenek, mint szakmai tudás és tekintély, ami az első billentyű leütésével megnyilvánult, a nagyon okosan közönséghez alkalmazott műsorválasztás, ami jócskán eltért ugyan a beígérttől, de semmivel sem okozott kevesebb örömet, a színes műsorvezetés, aminek során – felolvasva – versek is emelték a hangulatot, és akkor nem is szóltam az előadók hivatástudatáról, amiben a maradandó élménynyújtás célja rég felülbírálta a puszta szórakoztatás kényszerét. Széles skálán és bölcs egyensúlyban mozogtak az előadott művek. Mindenki megtalálhatta kedvencét. Elsőként Schubert szerenádja andalított, míg a Peer Gynt szvit 2 tétele a gyermekek és örökifjak fantáziáját mozgatta meg. Ravel tűzijátéka után, Liszt virtuóz II. Rapszódiáját hallottuk parádés előadásban, aztán a Szerelmi álmok megejtő hangjai csendültek fel. Ritkán hangoztatjuk, de egy adott pillanatban Jókai és Liszt között lezajlott egy vita, amiben Jókai a magyar zene elégtelen terjesztését kérte számon európai szellemű művésztársától. A végén kibékültek, de Lisztet sosem kellett hazafiságra inteni. Ennek fényes példája az a fantázia, amely a Szózat és Nemzeti Imádságunk dallamait ötvözi egy hatásos előadási darabban, amit amikor csak tehette, Liszt is megszólaltatott. Vendégeink a feladat magaslatán teljesítettek ezennel is. Végül egy hangfelvételről beadott zenekari háttérre játszott részlet hangzott el egy újabb keletű magyar musical-ből, amit közös éneklés és egy eleven, amerikai gyors polka követett, ráadásként.

Kiemelt helyen kell szóljak egy első részben elhangzott átiratról, „A bölcsőtől a sírig” című szimfonikus költemény négykezes változatáról. Nem egy népszerű mű, bár három tételével, bizony, tartalmas. A hetven éves Liszt saját születésnapját ünnepelte meg vele. Ebben a korban az ember már nem áltatja magát, nem ködösít, nem füllent. Magának sem. S talán ez tetszett a leginkább, a mű nyersesége, hogy nem akar már tetszeni senkinek. Kegyetlenül őszinte, nagy ívet átkaroló programzene.

I. tétel: Bölcső (és ifjúkor). Az inga mozgása (óra, idő, bölcső ringása) hamar elhatalmasodik a tétován indító nagy terceken, a kételyeket sugalló kis terceken. Hamarosan a bizakodó kvartok is teret nyernek, hogy aztán derűs arpeggiok emlékeztessék a hallgatóságot a reményteljes kamaszkor romlatlanságára. A tétel végén Liszt még egy utolsó vargabetűt ír le és felidézi az indító alapgondolatot, amit már meg kell tisztítson egy-két zavaró mellékzöngétől.

II. tétel: Életküzdelmek. Egyértelmű, pontozott ritmussal megtűzdelt, zaklatott felnőttkorunk javát felölelő hajsza szemléltetése ez a tétel, egy hirtelenül bekövetkező, feloldatlan véggel.

III. tétel: A sír. Azonnal bővített kvarttal (diabolus in musica) indít, de nem dramatizál, bár egy ideig komor a hangulat. Józan összegezése ez mindennek, jónak-rossznak, ami az embert élete folyamán éri és érinti. De egyre több dúr hangköz búj ki a ködzsákból és akárcsak a mesékben, egy égbe nyúló karón kapaszkodva feljutunk az elíziumi mezőkre. A tompítottan idézett küzdelmi témát (II. tétel) könnyedén elnyomja a mennyei korál és az az érzésünk, célba értünk. De kiderül, még csak a küszöbén vagyunk valami újnak, mert a most felidézett nyitó motívum vázában a kvartugrást (I. tétel), egy levegőben lógó lépéssel megtoldja. Utunk nem ért még véget, de azzal, hogy felfele lép a nagy szekund annak irányt is szab.

Az est folyamán az előadóknak legszebb ajándéka ez a mű volt, amelyet olyan ihletetten tolmácsoltak, hogy elvont, meditatív jellege ellenére a hallgatóság kitörő tapssal köszöntött. Liszt megelégedve bólinthatott rá a magasból.

Ahogy mondtam, mindenki megkapta a magáét. Mi is. Köszönjük!

Ui. A Farkas-Várnagy házaspár második gyermeke, Farkas Lili, Salzburgban tanul. Korai, youtube-on megtekinthető felvételek egy kivételes tehetségű nagyon fiatal zongoristáról árulkodnak. Mily öröm lehet a szülőknek az a tudat, hogy a csemete – egy szép napon – túlszárnyalhatja majd az ősöket. Néha együtt is fellépnek. Nagyon örülnénk, ha ez Ottawában is megtörténne!

Köntés Béla

(Finta Gábor felvételei)

Itt járt Mikulás!

A Mikulás érkezése régi hagyomány az Ottawai Magyar Házban. Ez évben is megrendeztük az ünnepséget, ahol a gyerekek a Mikulásra várva karácsonyfadiszeket és mézeskalácsot készítettek. A Moldován Gizike és Mukli Ildikó sütötte fánk segített a várakozást lerövidíteni. Érkezése után, a nagyszakállú Mikulás kedvesen elbeszélgetett az apróságokkal és megajándékozta őket. A meghitt hangulatú délután vidám néptánccal fejeződött be.

(Finta Gábor felvételei)

Ifjaink zenéje – hangszereken és énekben

A november 18-án megrendezett, második ifjúsági hangversenyünk nagyon sikeres volt. Ezt bizonyítja a sok lelkes előadó és a termet betöltő közönség. A fiatalok zongoráztak, énekeltek, emellett egy hegedűs és trombita szólistánk is volt. A résztvevők egyöntetűen kijelentették, hogy jövőre is szívesen megismételik és hagyománnyá teszik ezt az évközi koncertet.

(Finta Gábor felvételei)

Énekes varázs – klasszikusok és dzsessz

Shriner Melissa-Marie immár másodszor látogatott el az OMH-ba és közel két órás koncertet énekelt végig. Részleteket itt láthatunk megörökítve, Finta Gábor felvételei nyomán:

Az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójának megünneplése az OMH-ban

Az „1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulója” alkalmából az OMH teljesen megtelt, méghozzá olyannyira, hogy a tűzoltóság által megengedett létszámhatár miatt az előre be nem jelentkezetteket, sajnos, nem állt módunkban beengedni. Felemás érzéssel töltött ez el bennünket. Egyik szemünk sírt, a másik nevetett. Sajnáltuk a kint rekedteket, másrészt örültünk, hogy ennyien készültek fel idejében ezen jelentős évfordulóra.

Ünneplő sorainkban jelen volt Szíjjártó Péter, Magyarország külügy- és külgazdasági minisztere, Altusz Kristóf helyettes államtitkár, Dr. Ódor Bálint nagykövet, Sinka Lászó első beosztott, Dr. Orosz Péter konzul és munkatársai. Ontario-ból vendégünk volt Szőke János, a Niagarai Magyar Ház elnöke és lánya, valamint Szabó Katalin, a KMOSZ torontói alelnöke.

Az ünnepi beszédet Szíjjártó Péter miniszter úr tartotta (lásd alább), melyben kihangsúlyozta a nemzet szuverén jogát annak meghatározásában, hogy kiket szándékszik befogadni és kikkel hajlandó hosszú távon együttélni. Elutasította egy-két médiafórum abbéli törekvését, hogy az 56-os magyar kivándorlást a jelenleg Európába betolakodó áradattal egybemossák. Magyarország változatlanul hálás Kanadának, hogy otthont adott 37.400 magyar menekültnek. Ugyanakkor kiemelte, a magyar menekültek nem alakítottak ki maguknak párhuzamos társadalmat, türelmesen vártak hónapokig, néha évekig a menekülttáborokban, hálásak voltak minden segítségért és hathatósan hozzájárultak Kanada felvirágoztatásához. Három év elteltével, egy 1960-ban készült felmérés a 37.400 menekültből 5(öt) családot talált társadalmi segélyen.

Justin Trudeau kanadai miniszterelnök úr üdvözlete a kanadai magyarokhoz

1956-ban parányi népünk ismét megmutatta az egész világnak, hogy van olyan bátor, hogy megzengesse a magosságot, hogy felkeljen a zsarnokság ellen ha szabadsága és léte forog kockán. Kanada miniszterelnöke, Justin Trudeau úr, is kifejezte tiszteletét és elismerését a Kanada magyar közösségeihez intézett köszöntőjében.

Az ötvenhatos szabadságharcosok közül Farkas László, Polgár József, Szelepcsényi Ernő és Véghely Tibor mondtak köszöntőt és beszédet. Idevágó gyerekkori emlékeit Dupont Anna Mária osztotta meg az egybegyűltekkel.

Az Ottawából elköltözött Gaál István és Mária, akik szívvel-lélekkel szeretettek volna veünk ünnepelni, ragaszkodásuknak és szeretetüknek adták jelét egy, a Magyar Háznak szánt, $5.000-os adománnyal. Ez bennünket arra sarkall, hogy tovább ápoljuk 1956 üzenetét, amiért annyian áldozták életüket és fiatalságukat.

Az est folyamán Köntés Béla is felolvasta az 1956-os forradalom emlékének szentelt, versbe szedett krónikáját.

A forradalom 60-ik évfordulójának tiszteletére András Éva egy 28 lapos, időrendbe állított, korabeli válogatást készített 1956 röplapjaiból, az események fő résztvevőiről: a diákokról, a harcoló ifjúságról, a magyar kormány kijentéseiről és egyes tagjairól, az értelmiségről, a munkástanácsokról, a szovjet politikai vezetésről és a katonai parancsnokokról, a formálódó magyar pártoktól. Reméljük ezzel kézzelfoghatóbbá tesszük a forradalom igéretét és tragédiáját, különösen az utána született nemzedékek számára. Az összefűzött sorozat hozzáférhető az OMH-ban. (A röplapok másolatai az Országos Széchenyi Könyvtár másfélezres 1956-os különgyűjteményéből származnak.)

A néphagyományok és a népitánc sem maradt ki az ünneplés rendjéből. Az est koszorújának a Timár Sándor koreográfus és Timár Böske táncművész által alapított Csillagszeműek bámulatos előadása bizonyult. Egyforma lelkesedéssel és tudással ropta a táncot a 26 éves mellett a 6 és 9 éves is. Lelket gyönyörködtető műsorukat szívesen fogadnánk újra!

Végezetül, Daryold atya imája után, a takarodó trombitaszója mellett, a jelenlevők néma fejhajtással tisztelegtek az elesettek emlékének.

Részletek az OMH-ban tartott megemlékező műsorból
(Finta Gábor felvételei)