Vasútállomás

A minap, február 11-én, Thália egyik felkent papja tolta be szekerét az Ottawa-i Magyar Ház színpadjára, saroglyájában József Attila legtöbb kedvelt versével.

kép

Tóth Péter Lóránt, a bűvös pékinas módjára, felejthetetlen ízű kalácsot font fülünk hallatára – szemünk láttára, a rögtönzött helyszínen, Attila visszaemlékezésiből, jelentős verseiből. Olyannyira, hogy elbizonytalanodtunk. Ki maradt árván? Attila, aki hol lelenc volt, hol ismételten társtalan; Tóth Péter Lóránt, aki krisztusi korban vállalta magára a költészet hirdetését minden áron, mindenhol; vagy mi, akik csak azután kezdtünk el mozgolódni, hogy az ismert mondatok elhangzottak.

Szép este volt!

Egy rejtett professzionalizmussal megszerkesztett, hétköznapian hangzó, de mégis nemes hangú műsornak lehettünk tanúi egy hibátlan, természetesen kifejlő, profikkal vetekedő előadásban. Tóth Péter Lóránt megérdemelten büszkélkedhet díjaival. Meglepő volt ez a bőség!

Szívesen látnánk viszont ezt a fiatalembert következő térítőútján is, ha bőröndjével meglátogatna.

képképkép

Az OMH-ban tartott előadás

I. rész II. rész

(Finta Gábor és Koleszár István felvételei)