Emlékezés Hámos Lászlóra

2019 áprilisában húnyt el Hámos László, az amerikai magyarság egyik ismert személyisége, a Magyar Emberi Jogok Alapítvány (HHRF) társalapítója és elnöke. Irányítása alatt a HHRF a 2,5 milliós, Közép-Európában kisebbségben élő magyarság emberi jogi helyzetére próbálta felhívni a figyelmet, elsősorban az amerikai és nemzetközi politikai döntéshozók körében. Hámos László és munkatársai 27 alkalommal tettek szóbeli tanúvallomást az Egyesült Államok kongresszusi bizottságai előtt, és kilenc helsinki utókonferencián mutatták be a magyar kisebbségek helyzetét.
A kommunizmus bukása után a HHRF a magyar kisebbségek pozitív kezdeményezései és törekvései érdekében nyugati támogatásokat mozgósított, hogy visszaállítsa kiváló oktatási és kulturális hagyományaikat az aktuális viszonyok között.
Kezdeményezései a másfél milliós amerikai magyarság kulturális identitástudatának ápolását is szolgálták, többek között a 2012-ben általa indított ReConnect Hungary program, George Pataki, New York állam volt kormányzójának védnöksége alatt. Hámos László a teljes magyar diaszpóra szervezetei között is tiszteletet érdemelt ki magának. A nyugati magyarság képviseletében vett részt a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) és a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának (KMKF) ülésein.
Az egyetemes magyarságnak, különösen a kárpát-medencei magyar kisebbségeknek tett csaknem négy évtizedes szolgálatát számos kitüntetés fémjelzi. 1996-ban kitüntették a Kisebbségekért Díjjal, 2001-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét, 2007-ben az Amerikai Magyar Alapítvány Lincoln-díját. Majd 2011-ben, Budapesten a Magyar Tudományos Akadémia Arany János-éremmel tüntette ki Hámos Lászlót.

Nem rég jött a hír az Alapítványtól, miszerint:

„Teljes terjedelmében megtekinthető a YouTube-on Domokos János díjnyertes filmrendező Mégis című dokumentumfilmje, amelyet a Magyar Emberi Jogok Alapítványról (HHRF) és annak társalapítójáról, Hámos Lászlóról forgatott.
A film készítői dokumentálták a New York-i és a budapesti magyar közösségek megható búcsúszertartásait, régi munkatársaink, szövetségeseink, támogatóink idézik fel a HHRF első, a magyar kisebbségek érdekében szervezett akcióit. Korábban közzé nem tett fényképek és videofelvételek teszik a dokumentumfilmet mindenki számára felejthetetlen élménnyé.”