„Nincsenek régi viccek, csak öreg emberek. Egy újszülöttnek minden vicc új.”

A Tabi Lászlónak tulajdonított sziporkát juttatta eszembe az ottawai Magyar Házban március 19-én lezajlott előadás. Derzsi György, fiatal komáromi színész, egy egyszemélyes darabban mutatkozott be a helyi nagyérdeműnek. A darab egy képzeletbeli nagymama fiatalkori naplóbejegyzéseire épül, a fiatal lány Sárdyhoz kötődő élményeiről, amit a fiktív unoka fedez fel, nagy meglepetésére. A dramaturgiai képlet újszerűnek, frissnek tűnt, valószínűleg azért, mert annyira és olyan régen elszakadtunk az otthoni színház fősodrásától. A keret gazdag, szinte kimeríthetetlen lehetőségeket nyújtott az előadónak, amit az ifjú színész okosan, hatékonyan ki is használt. Rengeteg hangszínt, hangot, lélekrezdülést sugalló helyzetet volt alkalma feltárni a visszaemlékezés írott mozzanatain keresztül, amiket odaillő, Sárdy veretes előadásait idéző, zenei betétekkel színezett. Egy avatott kézzel megírt és nagyon jól előadott estnek lehettünk élvezői, amit az tesz még ígéretesebbé, hogy a művész bevallása szerint – s ebben nincs okom kételkedni—több ilyen kincset rejteget a Komáromi Lovas Színház tarsolya. A társulat pénzügyi támogatója és tiszteletbeli impresszáriója, Szájer Tamás, kilátásba helyezte a János Vitéz „gyalogos” előadását Ottawában, a KMOSZ szervezésében. Derzsi György teljesítményéből ítélve, az az est maradandó színházi eseménnyé fog minősülni mindazok emlékezetében, akik a hívó kürt szavára legközelebb válaszolni kegyeskednek. Jelentkezésüket türelmetlenül várjuk és Önöket, az érdeklődőket, majd idejében értesítjük a rendezvény részleteiről.

Köntés Béla

Tisztelet a bátraknak!

A világ magyarságához hasonlóan Ottawában is megemlékeztünk az 1848/49-es forradalom és szabadságharcról 2016. március 13-án. Szívet melengető érzés nemzeti ünnepünket az anyaországtól távol, mégis honfitársaink körében megélni, látni a nemzeti lobogót, a székely zászlót Kanada fővárosában lobogni, a magyar Himnuszt énekelni, a kokárdát büszkén mellre tűzni.

A hivatalos megemlékezés Magyarország Kanadai Nagykövetsége előtt kezdődött. Dr. Oláh Lajos elsőbeosztott köszöntője után Köntés Béla mondott ünnepi beszédet Kossuth Lajos szobránál, ennek keretén belül kitért az emigrációban élők sorsára, a magyarsághoz való viszonyukra, és röviden bemutatta Kossuth szabadságharcban betöltött szerepét, személyét. A szoborhoz koszorút helyezett el a Nagykövetség nevében Dr. Simon Éva, Dr. Oláh Lajos és Sinka László, valamint az Ottawai Magyar Ház képviseletében Köntés Béla és Szabó Béla. A közös főhajtás után az ünneplők a Magyar Házba vonultak át, az ünnepi műsor ugyanis ott került megrendezésre.

Ezen az alkalmon nagy örömünkre szép számmal gyűlt össze a közösség, és ahogy a műsor szereplői közt, úgy a közönség soraiban is minden generáció képviseltette magát. A rangidősnek kijáró tisztelettel Cicutti József szavalatát hallhatta először a közönség. A délutánt versek, énekek, zongorajáték, egy kis színdarab és egy rövidfilm tette emelkedetté. Míg a Petőfi és Kányádi versek előadását a felnőtt generáció vállalta, a műsor többi részét a gyermekek adták elő. A legkisebbek közül az ottawai magyar iskolások egy kis csapata a Szabadság ára c. rövid előadást tanulta be, amivel a közönség körében osztatlan sikert arattak. Betanításukat az iskola vezetője, Demeter Katalin, és a Kőrösi Csoma Sándor Program magyarországi ösztöndíjasa, Kovács Kata vállalta.

Orbán Viktor miniszterelnöki köszöntőjét Dr. Oláh Lajos, Magyarország Kanadai Nagykövetségének elsőbeosztottja adta át, míg az ünnepi beszédet Dombi Károly tartotta meg. Ezt követően Kányádi Sándor Nyergestető c. versét hallgathattuk meg Köntés Béla előadásában, ami alatt egy fotós összeállítást láthattunk a Nyergestetőn található emlékhelyről. Az emlékmű és kopjafa-erdő az utolsó székely csata helyszínén áll, és az ott tömegsírba elhantolt katonákra emlékeztet.

Záró műsorszámként a megjelentek jól ismert huszárnótákat énekeltek közösen, majd a Nagykövetség fogadása, és a díszvacsora alatt kötetlen formában emlékezhettek, emlékeztethettek.

Különös érzés 1848 dicsőségére idegenföldön emlékezni, hiszen a több ezer kilométernyi távolság a közösség erejének hála alig-alig érződik. A versek, a dalok, a jelképek, és természetesen az anyanyelv összekötnek bennünket, legyünk bármelyik pontján is a világnak.

„De túl minden bún, minden szenvedésen,
Önérzetünket nem feledve mégsem,
Nagy szívvel, melyben nem apad a hűség,
Magyarnak lenni: büszke gyönyörűség!” (Sajó Sándor)

Kovács Kata

Teljes műsor:

Kányádi Sándor: Nyergestető
Előadja: Köntés Béla

Tudták, hogy földünk legmagasabb hegységében, a Himalájában tizennégy 8000 méternél magasabb hegycsúcs van? És azt, hogy ezek közül 12 csúcson már lengett a magyar zászló?

Ezekről a hegymászó expedíciókról tartottak vetítéssel egybekötött élménybeszámolót a Magyarok a világ nyolcezresein elnevezésű expedíció-sorozat alapítótagjai, Kollár Lajos és Mécs László február 28-án. A 2003-2013 között megvalósuló expedíciók során megéltek ünnepélyes sikereket, és fájdalmas veszteségeket, felértek 12 csúcsra, ezek közül többször teljesen új útvonalat hódítottak meg. Mászóstílusukkal nemzetközi elismerést vívtak ki maguknak, az úgynevezett „tiszta”, sportos mászást részesítik előnyben, ami annyit jelent, hogy nem használnak oxigénpalackot, és a csúcstámadásokat külső teherhordók segítsége nélkül valósítják meg. Ez rendkívüli fizikai és szellemi erőnlétet, magas szintű felkészültséget kíván minden mászótól. A csapat legsikeresebb mászója, a harmadik alapítótag, Erőss Zsolt, aki 2013-ban az utolsó expedíción vesztette életét. Ez volt életének tízedik, és egyben utolsó nyolcezrese.

A közel két órás előadás után csak úgy záporoztak a kérdések a közönség soraiból, információt szerezhettünk az expedíciók technikai hátteréről, a felkészülés menetéről, jövőbeli tervekről, lelki és fizikai kívánalmakról.

Remek este volt, köszönjük mindenkinek a részvételt, a segítőknek pedig az önzetlen munkát!

Kovács Kata

Az „1956 barikádjai” című sorozatunk első része Farkas László és Polgár József elbeszéléseit tartalmazza.

Szerencsésnek mondhatom magam, nyitottan fogadták a programsorozat ötletét az ottawai ’56-osok. A nyilvános beszélgetést megelőzte egy személyes találkozó, amelyen bátran feltehettem kérdéseimet, meghallgathattam történeteiket fiatalkorukról, kivándorlásról és új életük megkezdéséről. Órákon keresztül meséltek, és természetes, hogy sok történet maradt még a homályban.

Ezen a rövid péntek esti beszélgetésen gyerekek és felnőttek számára egyaránt izgalmas és sokatmondó történeteket hallhattunk, személyes élményeiken keresztül betekintést nyerhettünk az 1950-es évek néhány felvillantott eseményébe. A beszélgetés során felmerült kérdésekre is szívesen válaszoltak, jó érzés volt látni, hogy a fiatalabb generációt is megszólították a hallottak, figyelemmel kísérték az ott elhangzottakat.

Farkas Lászlónak, Polgár Józsefnek köszönjük, hogy lehetővé tették ezt az estét, és a többi ’56-ossal együtt nekik is még további jó egészséget kívánunk!

Kovács Kata

Felejthetetlen estét tölthetett el a közönség Melissa-Marie Shriner és Finta Gábor jóvoltából a Magyar Házban február 6-án. Az előadók elsősorban a komolyzene kedvelőit szólították meg műsorukkal, de a repertoárba olyan közkedvelt dalok is bekerültek, mint pl. Kacsóhtól A királyleány dala, vagy a magyar füleknek oly’ ismerős Vilja dal, Lehár Ferenc Víg özvegy című operettjéből. A dél-ontarioi művésznő hangja hamar lebilincselte a nézőket, ugyanúgy, ahogy a kiváló színvonalú kíséretet, és átvezető darabokat játszó Finta Gábor zongorajátéka is. Gábor munkásságát jól ismeri az ottawai magyar közösség, és ezúttal sem csalódtunk benne.

A közönség soraiban magyar, angol és francia ajkúak is jelen voltak, amire külön büszkék lehetünk.

Köszönjük a szervezőknek és minden segítőnek, hogy ilyen remek estét tölthettünk együtt.

Kovács Kata