Formába kerekedett világ

Időpont

2018 június 1, péntek - 2018 október 20, szombat / 18:00 - 20:30

iCal naptárba / Google naptárba


Szántó István képzőművészeti kiállítása az OMH-ban, 2018. június–október

Kapcsolódó esemény

Szántó István művészete

Folklór Remix

plakátFormába kerekedett világ szól Szántó István kiállításának a címe, Lesznai Anna szerteágazó életművére utalva, melynek markáns vonulata a népi motívumokat felelevenítő formavilág, ami leginkább a hímzéseiben kapott szerepet. Klasszikus művészeti nézőpontból mind a formavilágot, mind hímzéseit talán a bájos női kézimunka kategóriába sorolhatnánk, ám ez a fajta látványvilág – éppen a klasszikus kánonnal való szembefordulása miatt – a századelő legprogresszívebb magyar avantgárd irányzatai számára is izgalmassá vált, ezért is vehetett részt vendégművészként a Nyolcak kiállításain is.

Hasonló attitűd figyelhető meg Szántó István munkásságában is. Ugyanis csak látszólag tűnik ellentmondásosnak a népművészet, népművészeti motívumok és a kortárs művészet kapcsolata, hisz napjaink egyik fő művészeti tendenciája épp az identitáskérdésekkel foglalkozik. A kollektív emlékezet révén többnyire egy-egy közösség történelmi, a személyes emlékezet során az individuum családi emlékeit dolgozza fel. Akkor mitől is lesz ez kortárs művészet, kérdezhetnék akár. A kérdésfelvetés és a válaszok módja által. A népművészeti motívumok egyik jellemzője a repetitivitás, a folyamatos ismétlődés, ez hozza létre az ornamentikát.

„A szimmetriára, szabályszerűségekre, mintázatokra figyelve az ember mindenütt fellelheti őket a napi életben, anyagokon és ruhákon, szőnyegeken és tapétákon, a falazaton és az útburkolaton. Az átmenet a gyakorlatias elrendezéstől a dekoratív-ornamentális felé folyamatos. A dekoratív rend csak ritkán teljesen céltalan. Eredetileg bizonyára mindig volt gyakorlati és szimbolikus szerepe. Úgy tűnik, egyik legfontosabb feladata a végtelen mustra (rapport)”

írja Hannes Böhringer ornamentikatanulmányában, ahol is az ornamentikát a rend és rendetlenség s az egyszerűség és összetettség viszonylatában elemzi.

Szántó István munkásságát is e „végtelen mustra”, azaz az ornamentika jelenléte határozza meg a szinte végtelen ismétlődés által. És persze nem mellékesek azok a motívumok, melyek ezt a végtelen mustrát létrehozzák, s az sem, hogy mik azok a tárgyak, melyek szerepet kapnak nála.

Ez a repetitivitás több kortárs alkotónál is megfigyelhető, persze más típusú tárgyakkal. Wim Delvoye gázpalackjain a tipikus holland-flamand minták köszönnek vissza, gótikus üvegablak-imitációit ételekből vagy épp csontokból építi fel, de gótikus mintázatú vascsipkéi különböző munkagépeket varázsolnak légiessé. Ai Weiwei hétköznapi használati tárgyakat – bicikli, szék – halmoz egymásra. Természetesen erre a remixre a kortárs magyar művészetben is találunk példákat. Míg Komoróczky Tamás csontok ismétlődéséből alkot esztétikus tapétamintát, Szöllősi Géza meg kifejezetten az internetről vadászott elemek sokszorosításából építi fel tapétáit, selyemképeit, szőnyegeit, addig Szántó elsősorban votív motívumokat ismétel, mivel őt elsősorban a fogadalmi tárgyak gazdag tárháza foglalkoztatja, azaz, hogy az emberek az idők során milyen változatos tárgyi emlékeket hoztak létre ennek szellemében.

„Megigézett a votív tárgyak mágikus eljáráson alapuló felajánlása, amelyben a tárgy biztosítja a misztikus erőátvitelt a szent és a bajba jutott között.” (Szántó István)

Kortárs alkotó számára nagy kihívás, hogyan lehet ezeket a jórészt régebbi korokhoz, más kultúrákhoz kapcsolható dolgokat a kortárs vizualitásban megidézni. Ráadásul Szántó ezeket a tárgyakat többnyire személyes kontextusba helyezi. Erre a legjobb példája a szívlábakban végződő Viaszágya, mely gyakorlatilag teljesen egy alanyi művészet terméke, ugyanis egy családi betegség inspirálta, mégis az alkotó személyes motiváltságának ismerete nélkül is jól „olvasható”.

Egészen különlegesek a mézeskalácsmunkái, melyek egyrészt a népi kultúrát és motívumokat idézik, ugyanakkor az étel mint a műalkotás médiuma az eat art mozgalmat jellemzi, amit manapság is többen művelnek, Magyarországon jelenleg is például Szabó Eszter Ágnes, Fajgerné Dudás Andrea. Az eat art események általában akciószerűek, ám Szántó a műveinek tartósan a médiumául használja, így új kérdések merülnek fel például ezen művek tartósságával kapcsolatban.

Szántó karakteresen sajátos munkái közé tartoznak még kivágott, kilyuggatott képei. Az áttört művek egyszerre pozitív és negatív formák sorai, ahol a hiány éppúgy műalkotó elem. Ezekben a művekben domináns szerepet kap a szimmetria, a stilizálás is. A kivágás és az áttűnés technikája tartalmi kérdéssé is válik, mivel ezekben különösen nagy szerepet kap a sejtetés, a titok. A kivágás által létrejött hiány mögött felsejlő árnyék is a kép szerves része. Nemcsak pusztán esztétikai kísérőelem, hanem a dolgok mögött lakozó, ám nem vagy alig látható háttér-információk, élmények, pontosabban a nem látható háttérvilág megtestesítőjeként.

Szántó István műveiben régi technikákat és motívumokat elevenít fel, de olyan módon remixeli ezeket az elemeket, hogy mintegy kortárs pszeudo népművészetet hoz létre.

Bordács Andrea
(Szántó István folklórremixe, MŰBÍRÁLAT – TÁRLAT – LX. évfolyam, 22. szám, 2016. június 3.)

Szabados Árpád előszava itt olvasható.

Betekintés a kiállítás anyagába.

Viaszágy

kávé

Viaszágy
votivus

„Munkámat fogadalmi tárgyként értelmezem, amelyben megjelenik a természettudományos (methodus scientifica) és szellemi, lelki (spirituális) gondolkodás.

A kórházi ágy az orvostudományra utal. Az ággyal metaforikusan a tudományos egzakt, éles körvonalú, kristálytiszta gondolkodásra utalok, amely végtelen sok fáradozás alatt, meg tudja ragadni a világot és eredményesen tud gyógyítani. De a tudományos munka mellett háttérbe szorul a megismerés érzékeinket meghaladó kozmikus nézőpontja. Ezt a pólust jeleníti meg a viasz, amely az egyik éteri erő anyag Joseph Beuys alkotásaiban (a háború utáni német művészet legnagyobb hatású alakja).

Számomra a viasszal bekent kórházi ágy jelenti az életképző erőt, a felépülést, a gyógyulást. A méhviasznak gyógyító, transzcendentális ereje van. Ez a tulajdonság a népi vallásosságban jelenik meg a fogadalmi (votív) tárgyakban. A fogadalmi tárgyakra a mágikus eljáráson alapuló felajánlás jellemző, amelyben a tárgy biztosítja a misztikus erőátvitelt a szent és a bajba jutott között.

Művemet fogadalmi tárgyként ajánlom föl szerettem sikeres gyógyulásért.”

Szántó István

A művészről

arckép

Szántó István

Szántó István 1978-ban született Szombathelyen. Ez év tavaszán doktorált a Pécsi Tudomány Egyetem (PTE) Művészeti Karán.

Munkáira jellemző a tárgyi folklór használata azon belül leginkább a vallásos népművészet tárgyi emlékei valamint a kisajátítás művészete. Munkáiban megjelennek például a fogadalmi tárgyak képzelet gazdagsága, papírkivágások sokfélesége, mézeskalács és votív tárgyak ütőfáinak formagazdagsága, az árnyjáték, az áttört fatábla betétek változatossága, a szimmetria fogalma.

A hagyományos alkotásmód mellett más műfajokkal (public art) is kísérletezik, amelyek szorosan kapcsolatodnak a kortárs szenzuális képzőművészethez.

Munkáinak fő témája a népi kultúra tárgyi emlékeinek megjelenése a képzőművészetben. Alkotómunkája közben a népi kultúra tárgyi emlékei közül figyelme a fogadalmi tárggyal létrejött misztikus erőátvitelre irányult. E témában való elmélyülését személyes tapasztalati inspirálták. Közeli hozzátartozója súlyos szívműtéten esett át. Az ő felgyógyulásáért készített több fogadalmi tárgyú munkát, melynek kiemelkedő első darabja volt a Viaszágy című munkája.

Szántó számára legkézenfekvőbb a magyar képzőművészben megjelenő tárgyi folklór vizsgálata, de emellett érdekeli a népművészet szerepe más nemzetek képzőművészetében is. Tárgyaiban megfogalmazódik, hogy a népi kultúra emlékeinek, milyen szerepe van, hogyan kell utólag beemelni, felhasználni vagy helyesen idézni újabb művekbe. Munkáinak lényege: a népi motívum metamorfózisa a képzőművészetben.

Kapcsolat: istvanszanto@hotmail.com

Legfrissebb válogatott egyéni kiállítások:

  • Formába kerekedett világ, Szombathelyi Képtár, 2016
  • Ornamentika, Nádor Galéria Art and Med Kulturális Központ, Pécs, 2015
  • Votív, Pince Galéria, Agora, Szombathely, 2013

Legfrissebb Válogatott csoportos kiállítások:

  • Lehet kortárs a freskó?, MODEM, Debrecen, 2017
  • MANK Galéria, Szentendre, 2016
  • Természetművészet – Változatok, Műcsarnok, Budapest, 2016
  • Konstelláció 77.78, Festőterem, Sopron, 2016
  • 5. Textilművészeti Triennále, Szombathelyi Képtár, 2015
  • Az intimitástól a közszféráig, Művészetmalom, Szentendre, 2015
  • Nyugat-magyarországi Egyetem Művészeti Intézet oktatóinak csoportos kiállítása, Zero Galéria, Savaria Egyetemi Központ, Szombathely, 2014
  • Intertwined / Összefonódás, Zsolnay Kulturális Negyed, m21 Galéria, Pécs, 2014
  • (csend) – Egy holokauszt-kiállítás, Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum Művészetek Palotája, Budapest, 2014
  • Votív, re:public Galéria, PTE-BTK Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék, Pécs, 2014
  • Doctor of Liberal Arts (DLA) Intro – PTE Művészeti Kar Doktori Iskola hallgatóinak kiállítása, re:public Galéria, PTE-BTK Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék, Pécs, 2013
  • Doctor of Liberal Arts (DLA) Kiállítás, Nádor Galéria, Pécs, 2013
  • Eau de Couleurs, Várfok Galéria, Budapest, 2013
  • PTE Művészeti Kar Doktori Iskolája Archívumának kiállítása, Zsolnay Kulturális Negyed, m21 Galéria, Pécs, 2013

A konyhán


főétel

Debreceni kenyérrel és mustárral

kávé

Kávé és tea

italok

Üdítők, sör, bor, likőrök és tömény italok a bárban vásárolhatók.

Helyet csak foglalások ellenében tudunk biztosítani, vacsorázni pedig csakis előzetes jelentkezéssel lehet. Kérjük foglalják le jegyeiket illetve helyeiket az előadást megelőző péntek 21.00 óráig. A honlapon sikeresen beküldött foglalásokat drótposta üzenet nyugtázza.

Foglalások

Foglalás zárva erre az eseményre.