Összeállította Farkas László és Polgár József. A szerkesztők ezúttal is hálásak Szabó Évának, Sheskay Katalinnak^*, és az ottawai magyar közösségnek a történetben és annak összeállításában játszott szerepükért. Köszönjük Szabó Éva művésznőnek a saját gyűjteményéből adományozott 1957-es képeket.

Feltett szándékunkat követve és a hiányt pótlandó, 2008 májusában egy újabb gyűjtés eredményeképpen, Polgár József, Ugrai Tamás és Farkas László urak kezdeményezésére, sikerült a régi emlékművet egy gránitból készült kopjafával kiegészíteni.
Az 1956-os emlékmű a Beechwood temetőben


A kivitelezést a Rákóczy Alapítvány^**, a Kanadai Magyarság hetilap, a Beechwoodi temető és egyéni adakozók anyagi erőfeszítése tette lehetővé. A kiegészített emlékművet magyar Hősök napján 2008 májusában avatta fel Ft. Lóczy Tamás atya és Nt. Péter László tiszteletes. Ezentúl képletesen a forradalom elesettjei is velünk lehetnek a hősöknek kijáró évenkénti koszorúzáson.

A barna gránitból készült kopjafát Farkas László tervezte. Felszínén a következő jelképek találhatók: csúcson a piramis a szabadságharcosok jele, az eldőlt piramis az elesett hősöké, a tulipán a hős anyákat jelképezi, s a kalapos gömb az apák előtt tiszteleg. Bronztáblán egy Wittner Mária idézet szerepel:

„Az igazságot nem lehet felakasztani, mert az igazság a lelkünkben él!”

A felavatást megelőző napokban ismeretlen elemek megpróbálták a temetőigazgatóság előtt tervünket lejáratni. Nem sikerült. Koszorúzunk rendületlenül.
** Az emlékmű költségvetéséről a Rákóczy Alapítványnak számoltunk el.

2008 Hősök napja, a kopjafa avatása és megáldása a Beechwoodi Nemzeti Katonai Temetőben

Ma két emlékmű emlékezik meg 1956-ról Kanada fővárosában, Ottawában.

Ez az emlékmű, amit 2006-ban állítottunk fel a Nemzeti Fővárosi Rendészet (National Capital Commission) területén van. A Rideau folyó közepén fekvő Maple szigeten áll és a magyarok Kanada felé irányuló elismeréséről és hálájáról tanúskodik amiért 40,000 magyar menekültet fogadott be 1956-ban. Az emlékművet a forradalom 50. évfordulóján avattuk fel.

Tudomásunk szerint több mint 50,000 dollár gyűlt össze erre a célra, beleértve Magyarország követségének 5,000 dolláros adományát.

Az emlékmű eredetileg két célt szolgált volna:

1. köszönetet mondani 1956-ért Kanadának,
2. megemlékezni a forradalomról és elesettjeiről.

The National Capital Commission nem hagyta jóvá második célpontunk megvalósítását. A tervező csoportból Panek Ödönt és Polgár Józsefet egy idő után kizárták és a költségvetésről szóló nyilvános jelentés a mai napig várat magára.

Magyar bevándorlási emlékmű a Maple szigeten

Ottawa egyik magyar vonatkozású köztéri szobra a Magyarország Nagykövetsége előtt álló Kossuth mellszobor. Ennek története 1997 nyarára vezet vissza, amikor Gedai Károly nagykövet úr megkereste az Ottawai Magyar Ház vezetőjét, Györffy Lajost, és a szobor felállításának lehetőségéről tájékoztatta, illetve kérte a magyar közösséget, támogassák a kezdeményezést. Az 1848-49-es szabadságharc 150. évfordulóját mindenki méltóképpen kívánta megünnepelni, így nem volt kérdés, rögtön el is kezdődött egy gyűjtés a szobor megvalósításának céljából.

Magát a Füzy Tibor által készített bronz mellszobrot a magyar állam ajánlotta fel az itteni közösségnek, a Nagykövetség a város segítségével biztosította hozzá a területet, az ottawai magyarokra pedig a talapzat anyagi szükségleteinek összegyűjtése hárult feladatként. Györffy az Ottawai Magyar Ház nevében felhívást tett közzé, és reménykedtek benne, hogy az akció sikeresen zárul majd. Hála az ottawai és más ontarioi magyar közösségek önzetlenségének ez így is lett, 1998. március 15-én, a 150. évforduló alkalmával a Kossuth-szobrot sikerült felavatni, elfoglalta mai helyét, és azóta nemzeti ünnepünkhöz kapcsolódó megemlékezések színhelye.

Hivatkozások

1997-es felhvás

Felhívás

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulójának méltó és maradandó értéket teremtő megünneplésére.

Kanadai Magyarok!

Honfitársaink!

1998. március 15-én ünnepeljünk az 1848-49-es dicsőség magyar forradalom és szabadságharc 150. évfordulóját. A jeles eseményt, amely a magyarság egészének más nemzetek számára is példaértékű és történelmi tette volt, szeretnénk az alkalomhoz illően méltósággal és maradandó értéket teremtve megünnepelni.

Ezért az ottawai Magyar Ház kezdeményezi Kossuth Lajos emlékmű felavatását Ottawában, a Magyar Nagykövetség főbejárata mellett. Terveink szerint a szobrot 1998. március 15-hez kapcsolódóan neves magyarországi történész avatná föl.
A magyar állam hozzájárulásképpen felajánlotta Füzy Tibor szobrászművész 47 cm magas, Kossuth Lajos bronz mellszobrát. Az ottawai Magyar Ház a szobor alapját képező természetes kőoszlop felállítására gyűjtést kezdeményez.

Az ünnepséggel kifejezésre kívánjuk juttatni, hogy a magyarországi és a kanadai magyarság nemes cél érdekében ma is képes összefogni és maradandót alkotni. Az emlékmű az elkövetkező esztendőkben koszorúzások, megemlékezések színhelyéül is szolgálhat majd.

Kérjük kanadai honfitársainkat, hogy hozzájárulásukkal segítsék elő e nemes cél megvalósulását. Adományaikat az ottawai Magyar Ház címére kérjük.

Csekket az Ottawa Hungarian Comunity Centre (43 Capital Drive, Nepean, Ontario, K2G 0E7) nevére kiállítani és a hátuljára írni „Kossuth Lajos emlékszobor”.
Köszönettel:
Györffy Lajos, Ottawa Magyar Ház elnöke

1998 márciusi értesítő

Hogy lett híres ember Györffy Lajos

(1998. március, katolikus értesítő)
Márkus Gyula interjúja

Györffy Lajos az Ottawai magyar ház elnöke, 1933-ban született Magyarországon, Nagylengyelben, Zala megyében. A forradalom szele sodorta először Angliába, majd Kanadába. 1958-ban British Columbia-ba érkezett sok más magyarral. Baráti hívásra telepedett át Ottawába 1962-ben. 1998-ig, nyugdíjazásáig egy karosszérialakatos műhelyben dolgozott, kezdetben, mint kétkezi munkás, azután, ahogy múlt az idő, úgy jutott előbbre, mindvégig ugyanazon a munkahelyen.

Önt híressé tette az ottawai Kossuth szobor felállítása.

A Magyar Köztársaság Ottawai Nagykövetsége keresett meg bennünket azzal, hogy rendelkezésükre áll egy bronzba öntött Kossuth fej. Szeretnék valahol a városban, köztéren felállítani. A város biztosította a megfelelő helyet. A Magyar Kultúrház az alapzatra összegyűjtötte a pénzt, és a szobrot felállítottuk.

Györffy úr, Ön nagyon szerény. A Magyar ház eredményének tulajdonítja a gyűjtés sikerét.

A munkát többnyire én végeztem, de nem a saját, hanem az ottawai magyar közösség nevében. Engedjék meg, hogy itt köszönjem meg az adakozók önzetlenségét, amellyel a Kossuth szobor felállításához hozzájárultak. Elsősorban az 1 dolláros adományoknak örültünk, mert akik ennyit adtak, a legszegényebbek. Ki kell emelnem a többi ontáriói magyar ház támogatását, hiszen tudjuk, minden magyar közösség pénzügyi gondokkal küzd. Volt, aki 500 dollárt küldött. Nagyon köszönjük.

Összeállította Farkas László és Polgár József. A szerkesztők ezúttal is hálásak Szabó Évának, Sheskay Katalinnak^*, és az ottawai magyar közösségnek a történetben és annak összeállításában játszott szerepükért. Köszönjük Szabó Éva művésznőnek a saját gyűjteményéből adományozott 1957-es képeket.

A Beechwood Nemzeti Katonai Temetőben állt a világ legelső 1956-os szabadságharcos emlékműveinek egyike.

Az első megemlékezés, 1957 november 15-én és az emlékmű története

1956 decemberétől több ezer menekült érkezett Ottawába, ahol a korábbi menekülthullámok tagjai szárnyuk alá vették az új emigránsokat. A megerősödött magyar közösség elhatározta, hogy emlékünnepélyt tart a forradalom első évfordulóján. Amikor ez a Beechwoodi Nemzeti Katonai Temető vezetőségének tudomására jutott felajánlott egy sírhelyet, amire a közösség felállíthatta a szabadságharcosok emlékének szentelt művet. A kezdeményezőknek, Devecseri Bélának, Csurgai Jánosnak és a Pintér fivéreknek egy hetük volt a cselekvésre. Idő és pénz szűkében, egy fekete fakeresztet állítottak fel a temető irodaépülete és kápolnája közti zsebkendőnyi területre. Nem sejtették, hogy a kommunisták hosszú keze utánuk fog nyúlni még Ottawában is. Szerencsére megkérték a temető éjjeliőrét, hogy ügyeljen a keresztre és meghagyták telefonszámukat is.

Három nap múlva, röviddel éjfél után a keresztállítókat felhívta az éjjeliőr és elmondta, hogy nem sokkal korábban egy autó állt meg a sírhely előtt. Kiszállt két ember, odament a sírhelyhez és kitépte a keresztet. Bedobták az autóba és elhajtottak. Az éjjeliőr is kocsiba szállt és egy darabig követte őket. Látta, hogy a rablók a keresztet árokba dobják. Azt is megállapította, hogy az autó piros rendszámtáblával rendelkezett, ami a diplomáciai testület tagjait jelölte.

Béla, János, István és László még azon éjjel családostól kirohantak a temetőbe, s miután megtalálták és kivették a keresztet az árokból visszaültették a helyére. Az emlékünnepélyig 24 órás váltott őrségben vigyáztak a keresztre, amíg az emlékművet 1957 november 15-én fel nem avatták.

Másnap a közösség tagjai békés tüntetést szerveztek, és egy rendőrautó kíséretével a Kanadai Háborús Emlékműtől a Beechwood temetőig meneteltek, hogy kifejezzék összetartásukat a bebörtönözött szabadságharcosokkal és lerójják tiszteletüket az elesett hősök emléke előtt.

A fakereszthez többé nem nyúltak a kommunisták. Három évvel később, 1960-ban, a ma is fennálló emlékművet a Beechwood temető és a magyar közösség emelte. Az emlékmű nemcsak az első hetet, hanem a kommunizmus magyarországi rémuralmát is túlélte.

* Ezek az adatok nagyrészt Sheskay Katalinnak a szabadságharc 50-ik évfordulójáról 2006-ban írt, és a Beechwood temetőnek szánt, cikkéből származnak.