The Wodden Cross

Összeállította Farkas László és Polgár József. A szerkesztők ezúttal is hálásak Szabó Évának, Sheskay Katalinnak*, és az ottawai magyar közösségnek a történetben és annak összeállításában játszott szerepükért. Köszönjük Szabó Éva művésznőnek a saját gyűjteményéből adományozott 1957-es képeket.

A fakereszt

A Beechwood Nemzeti Katonai Temetőben állt a világ legelső 1956-os szabadságharcos emlékműveinek egyike.

Az első megemlékezés, 1957 november 15-én és az emlékmű története

kép

A fakereszt. A kép az 56-os forradalom első megemlékezésén készült.

1956 decemberétől több ezer menekült érkezett Ottawába, ahol a korábbi menekülthullámok tagjai szárnyuk alá vették az új emigránsokat. A megerősödött magyar közösség elhatározta, hogy emlékünnepélyt tart a forradalom első évfordulóján. Amikor ez a Beechwoodi Nemzeti Katonai Temető vezetőségének tudomására jutott felajánlott egy sírhelyet, amire a közösség felállíthatta a szabadságharcosok emlékének szentelt művet. A kezdeményezőknek, Devecseri Bélának, Csurgai Jánosnak és a Pintér fivéreknek egy hetük volt a cselekvésre. Idő és pénz szűkében, egy fekete fakeresztet állítottak fel a temető irodaépülete és kápolnája közti zsebkendőnyi területre. Nem sejtették, hogy a kommunisták hosszú keze utánuk fog nyúlni még Ottawában is. Szerencsére megkérték a temető éjjeliőrét, hogy ügyeljen a keresztre és meghagyták telefonszámukat is.

kép

1957. November 15. Ottawa. Baloldalt gyászlobogó, jobboldalt a forradalom Kossuth-címeres zászlaja. Szabó Éva szaval.

kép

A megemlékezés szónokai balról jobbra: Kovács atya, Tollas Tibor,Ismeretlen, Dr. Beznák Aladár, Tiszai atya


Három nap múlva, röviddel éjfél után a keresztállítókat felhívta az éjjeliőr és elmondta, hogy nem sokkal korábban egy autó állt meg a sírhely előtt. Kiszállt két ember, odament a sírhelyhez és kitépte a keresztet. Bedobták az autóba és elhajtottak. Az éjjeliőr is kocsiba szállt és egy darabig követte őket. Látta, hogy a rablók a keresztet árokba dobják. Azt is megállapította, hogy az autó piros rendszámtáblával rendelkezett, ami a diplomáciai testület tagjait jelölte.

Béla, János, István és László még azon éjjel családostól kirohantak a temetőbe, s miután megtalálták és kivették a keresztet az árokból visszaültették a helyére. Az emlékünnepélyig 24 órás váltott őrségben vigyáztak a keresztre, amíg az emlékművet 1957 november 15-én fel nem avatták.

kép

Tüntetés 1957. november 16-án

Másnap a közösség tagjai békés tüntetést szerveztek, és egy rendőrautó kíséretével a Kanadai Háborús Emlékműtől a Beechwood temetőig meneteltek, hogy kifejezzék összetartásukat a bebörtönözött szabadságharcosokkal és lerójják tiszteletüket az elesett hősök emléke előtt.

A fakereszthez többé nem nyúltak a kommunisták. Három évvel később,1960-ban, a ma is fennálló emlékművet a Beechwood temető és a magyar közösség emelte. Az emlékmű nemcsak az első hetet, hanem a kommunizmus magyarországi rémuralmát is túlélte.

* Ezek az adatok nagyrészt Sheskay Katalinnak a szabadságharc 50-ik évfordulójáról 2006-ban írt, és a Beechwood temetőnek szánt, cikkéből származnak.